2012.08.09. 11:36, ROLL
Képi világ
Én a magam részéről kedvelem a Citadella képi világát. Mind a kerület- mind a karakterkártyák ügyesen egyensúlyoznak azon a határon, hogy megőrizzék a játék komolyságát, de ugyanakkor egy kicsit meseszerűen is hasson a dolog. A játék dobozán egy klasszikus virágzó középkori városrészlet látható zenészekkel, harcosokkal, hajóval, palotával vízköpőkkel, egyszóval mindennel, ami egy ilyen helyre illik.
A játék nagy részét a kártyák teszik ki, ezen kívül egy korona és néhány „aranytallér” található a dobozban
Kártyák
A játékban két féle kártyát találunk. Karakter- és Kerületkártyákat.
Karakterkártyák
A játék során a játékosok minden kör elején választanak egyet az elérhető karakterek közül. Ezek a következőek lehetnek: Orgyilkos, Tolvaj, Mágus, Király, Püspök, Kereskedő, Építész és Hadúr. Minden karakternek van egy speciális képessége, előnye, amiért érdemes választani, valamint minden esetben a fent leírt sorrendben kerülnek sorra a játék folyamán. Minden esetben a Király választ első alkalommal karaktert, és lehet, hogy a következő körben Tolvaj lesz belőle. Minden estben van egy karakter, ami megmarad, így mindig van esély arra, hogy a Tolvaj vagy az Orgyilkos áldozata éppen nincs játékban.
Kerületkártyák
A játék során a játékosok kerületeket igyekeznek építeni, egészen addig, míg valakinek meg nem lesz a nyolcadik kerület. A kerületeket színeik alapján az alábbi öt csoportba lehet sorolni: Sárga (Nemesi), Kék (Egyházi), Zöld (kereskedelmi), Piros (Katonai), és Lila (Speciális). Látható, hogy vannak olyan karakterek, akikhez tudunk kerületet csatolni. Ilyen a Püspök és az egyházi lapok, vagy a király és a nemesi kerületek. Ha olyan karakterünk van akihez tartozik került, akkor az némi extra bevételt jelenthet a játék folyamán.
Játékmenet
Mint azt fentebb említettem, minden kör azzal kezdődik, hogy a királytól kezdve minden játékos választ egy karaktert. Ezután a király lassan számolni kezd. Mivel minden karakterhez tartozik egy kártya, így a számolással a játékosok sorban felfedik a kilétüket. Például az egyes elhangzása után megtudjuk, hogy az Orgyilkos játékban van-e és ha igen, akkor kicsoda az. A játékosnak kötelező felfednie magát, ha szólítják. A fenti példánál maradva az „Egy” elhangzása után felfedi magát az Orgyilkos, akinek az a speciális képessége, hogy megölhet egy másik karaktert. Fontos hangsúlyozni, hogy karaktert kell megneveznie, nem játékost. Így aztán az Orgyilkos azt mondja, hogy megöli a Királyt. Aki a királyt választotta, ilyenkor csöndben marad, de amikor jönne (négynél), sem tehet semmit, hiszen halott, így ő ebből a körből kimarad. Az Orgyilkos ezután vagy aranyat kér a bankból, vagy kerületkártyákat húz a pakliból. Végül, ha van elég aranya, a kezéből maga elé rakva egy kerületkártyát „felépíthet”. Ezután a király (akit ugyan megöltek), tovább számol, és a fentek alapján minden játékos megcsinálja a saját körét.
Noha a játék addig tart, amíg valaki fel nem építi a nyolcadik kerültet, nem biztos, hogy az lesz a győztes, aki elsőként megteszi ezt. A kerültek eltérő értékkel bírnak, ami a megépítés, de a végső számolás során is jelentőséggel bírnak. Ráadásul extra pontokat ér, ha valakinek a városában mind az öt különböző kerületből van felépítve valami. Szóval hiába épít valaki egy várost 1-2 arany értékű kerületből, és zsebeli be a 4 pontot, amiért ő építette meg elsőként a nyolcadikat, ha az ellenfelek kevesebb, de értékesebb, és esetleg változatosabb város urai.
Összegzés
Az ismertető hosszából is látszik, hogy nem egy bonyolult játékról van szó, ugyanakkor szerintem egy élvezetes és szórakoztató darab. Nagy előnye, hogy akár hét játékos is játszhat vele, és a játékidő nem túl hosszú, kb másfél óra. A karakterek egymás közötti alkudozása, a létrejövő szövetségek, és azoknak a felrúgása érdekessé és izgalmassá teszi a játékot. Egyszóval ideális választás, ha kicsit nagyobb társasággal vagyunk, és nincs túl sok időnk egy komolyabb játékhoz.
Jómagam egyszer játszottam ezzel a játékkal, de remek móka volt.