2011.12.09. 09:23, ROLL
Október közepén jöttünk össze első alkalommal, hogy kiosztásra kerüljön a munka. Elő lettek szedve a fel nem használt fantasy alapanyagok, és egy rakat ork figura, és máris indult az ötlet börze, hogy miből mit lehetne csinálni. Elsőként a figurák elkészítése talált gazdára. Fecka vállalta, hogy összeragasztja az orkokat, és a kezükből kireszeli a fegyvereket. Kátya pedig elvállalta a kész figurák festését.
Már javában novemberbe csavarodott, mire ténylegesen nekiálltunk az asztal legyártásának. Ebben a folyamatban Geri és Janesz barátom segített temérdek mennyiségben. Előástuk a játékszabályban mellékelt kocsma alaprajzát, és úgy döntöttünk, hogy azt vesszük alapul. Első lépés a méret meghatározása volt, amit igyekeztünk a figurák méretéhez illeszteni, így született a döntés, hogy egy mező 3×3 cm legyen. Így egy 48×36 cm méretű játékteret kaptunk. Ezt le is vágtuk egy kartonlapból természetesen némi ráhagyással, hogy a falaknak is legyen helye. A padlólapokat parafából vágtuk és az éleket lecsaptuk, majd felragasztottuk a kartonlapra. Itt hamar kiderült, hogy a karton nem jó választás, hiszen a ragasztó hatására erősen meghajlott, így az egészet egy faros lemezre kellett ragasztanunk (bár az is meghajlott, az már kezelhető volt). Az egész játékteret lefújtuk fekete alapozóval, majd a mezőket egyenként kifestettük. Elsőre Shadow Grey alapot kapott, majd Space Wolf Grey színnel egy kis szárazecsetelést, végül feketével meg lett húzva a fúga. Ezzel az alap el is készült.
Mivel úgy gondoltuk, hogy a terepből kiálló falak zavaróak lehetnek, és könnyebben sérülnének, így jött az ötlet, hogy az egész játékteret kicsit süllyesszük be az asztalba. Ehhez egy 5 cm vastag lépésálló polystirol lapot használtunk úgy, hogy egy pár centis keretet hagytunk kocsma körüli részek kialakításához. A kivágott keretet egy bútorlapra ragasztottuk, majd a keretbe került maga a játéktér. Ezután diópáccal színezett balsafából gerendákat faragtunk, és ebből megépítettük a falakat. Ennél a fázisnál határoztuk el, hogy megcsináljuk a bejáratiajtókat is. Gondolkoztunk a komplett homlokzat kialakításán is, de az nagyon zavaró lett volna azon játékosok számára, akik az asztal azon felén ülne, így elvetettük az ötletet. A falak után megépült a galéria, a felvezető lépcsőkkel együtt. A galéria padlózata az alapjátékhoz hasonlatosan úgy lett kialakítva, hogy megkönnyítse a lépések számlálását. A korlát egy olyan apróság volt, ami nem jelentett túl sok munkát, viszont nagyon feldobta a játékteret, és a függőleges oszlopok szépen tördelték a galéria kocsma felöli részét. A galéria után készült el maga az ajtókeret és az ajtószárnyak. A bárpult, a székek és az asztalok mindezen munkafolyamatok mellett párhuzamosan készültek, alakultak. Ezekhez szintén balsafát használtunk, és igyekeztünk figyelni, hogy a magasságok jól viszonyuljanak egymáshoz, ugyanakkor ne nőjenek túl a figurákon sem. A bárpult lapját igyekeztünk az alapjátéknak megfelelően kialakítani, így az is mezőkre lett osztva, az alsó részét pedig úgy alakítottuk ki, hogy el lehessen vezetni a csöveket a sörcsapig.
Az utolsó nagyobb feladat a falakon kívüli terep készítése volt. Kezdésnek az egész játéktér kapott egy karton borítást, amit felül egy picivel túllógattunk. Aztán kevertünk egy jó kis masszát, ami samott lisztből, vízből és faragasztóból állt össze. Az így kapott masszát kentük szét kb 2 mm vastagon a kocsma fala és a kartonlap közötti részen. Még a száradás előtt a tetejét megszórtuk Modelling Sand-del és fűvel, ezzel készült el a külső terep.
Ezzel nagyrészt a játéktér már adott is volt, így már csak a kisebb dolgok maradtak hátra, de mint tudjuk, a lényeg a részletekben rejlik, így nagy gondot fektettünk arra, hogy minden apróság a helyére kerüljön. Balsafából készültek a pult mögötti faládák. Papírkartonból a sarokba dobált dobozhegyek. Szintén karton, és a modellekből maradt öntőkeret felhasználásával készült el a sütő rész. Egy közel száz éves villanykörte foglalatból készült a serfőző üst, és szívószálból a csövek. Maga a sör elkészítése okozott némi fejtörést, és végül egy kudarcba fulladt próbálkozás után a Technokol rapid ragasztónál maradtunk, aminek nagy előnye, hogy buborékosan szárad. A galéria előtt heverő állatot, végül úgy csináltuk, hogy balsafából vágtunk egy nyúzott bőr formát, modell füvet ragasztottunk rá, és ezt festettük meg. Ezek után már csak olyan apró kiegészítőket készítettünk el, mint pajzsok és trófeák a falon, WC papír guriga a budiba. Egy goblin aki meglehetősen sz@r helyzetben van, a cégér, a farakás (ami egyébként a falat is hivatott tartani). Az utolsó fejtörést az okozta, hogy az eredeti játékban a WC sarkában hever egy fura figura, és ezt nem tudtuk mivel helyettesíteni, mígnem a nagy turkálás közepette az GW-s óriás kereten találtunk egy laposra taposott gnoblárt, akit pont erre a helyre találtak ki. A gombákat Rozinak köszönhetjük, aki Green Stuff-ból gyurmázta őket, és ebből az anyagból készültek a palackok is, amik a Klári keze munkáját dicsérik.
Miután minden elkészült az egész túl tisztának hatott, így némi koszt és egyéb gyanús foltokat kellett elhelyezni, az élethűbb hatás érdekében. Nekem nem volt szívem a többnapos melót összegányolni, így ez a feladat a Gerire maradt, és meg kell mondjam, a hatás önmagáért beszélt. Korsónyomok kerültek az asztalra, vérfolt a bárpultra, és egycsapásra az egész olyan… orkos lett.
Persze idő közben a figurák is elkészültek, így az egész játék péntek délután elérte végleges állapotát, és már csak a szombati bemutató volt hátra.
Szombaton aztán egy nagyon jó kis rendezvényt köszönhettünk a szervező brigádnak, és az asztal teljesítette azt amiért készült, nevezetesen, hogy embereket szórakoztasson. A meglehetősen egyszerű szabályok miatt bárki beállhatott egy jó kis bunyóra, akiknek volt erre egy szabad órája. A másik nagy előnye a játéknak, hogy egyszerre akár tízen is játszhatják (azért csak tízen, mert ennyi figura készült el). Mivel az egész rendezvény folyamán legalább 5-6 játék le lett bonyolítva, így azt hiszem elég sikeres alkotás lett. Az, hogy a zsűri egy ezüst Gobbóval díjazta a terepasztal versenyben pedig csak hab volt a tortán.
Mindent összevetve köszönettel tartozom azoknak, akik segítettek a készítésben, és a Games Day szervezőinek, hogy egy ilyen jó rendezvényen mutathattuk be.
Csak ennyit szeretnék hozzáfűzni: