TÁRSASJÁTÉK - Rettegés Arkhamban (Arkham Horror)2012.11.20. 16:01, Nagypapi
Rettegés Arkhamban (Arkham Horror)
Rettegés Arkhamban (Arkham Horror)
Howard Philips Lovecraft ma népszerűbb, mint valaha. Az általa megteremtett mítosz központi eleme, hogy az emberiség csak egy porszem, és szerencsére még nem fedte fel azokat a rettenetes titkokat, amik az Univerzum valódi természetét, és a benne rejtőző, iszonyatos hatalmú lények létezését jótékonyan rejtegetik. Akik szembeszállnak ezekkel az erőkkel, és azokkal, akik titokban szolgálják őket, semmi jóra nem számíthatnak: ha nem pusztulnak el rettentő módon, akkor az elméjük nem bírja feldolgozni a látott embertelen szörnyűségeket, és az őrület már megváltás lesz számukra. Manapság fénykorukat élik a negatív, apokaliptikus jövő-, és világképekkel operáló regények, filmek, és játékok, Lovecraft-et, mint ennek a vonalnak az egyik legeredetibb, és legstílusosabb képviselőjét pedig újra felfedezték. Ezek alól a társas-, és kártyajátékok sem kivételek. A Rettegés Arkhamban (eredeti nevén Arkham Horror) komoly sikere a legjobb példája ennek a kijelentésnek, a megjelent kiegészítőkkel együtt a Lovecraft-i háttérre épülő társasjátékok zászlóshajójának számít. Érdemes próbát tenni vele, de arra azért fel kell készülni, hogy a játékélmény, és játszhatóság miatt a jellegzetes Lovecraft-i hangulat nem teljesen, vagy nem úgy fog átjönni, és megjelenni, mint a novellákban. Ez persze érthető, hiszen elég nehéz lenne egy olyan, sikeresen eladható játékot készíteni, aminek a végén a játékosok mindenképpen veszítenek, és az általuk irányított nyomozó meghal, vagy megtébolyodik…
 A játék a szokásos középméretű Fantasy Flight Games (FFG) dobozban foglal helyet, és a grafikai kivitelezésre, illetve a komponensek minőségére szokás szerint nem lehet panasz. Jelzem, a mennyiségükre sem: pénz-, életerő-, józanság-, nyom-, és egyéb jelzők mellett rengeteg kis- és nagyméretű kártya is található a dobozban, emellett a játszható nyomozók, és az ellenfelükként szereplő Nagy Öregek (Ancient One) karakterlapjai is helyet kapnak benne. A játék ára is ennek megfelelő, 13-14000 Ft körül kapható. A játékból egyébként magyar kiadás is volt, de jelenleg már nem kapható, csak használtan lehet hozzájutni. Az alapjátékhoz számos kiegészítő is megjelent, amelyek főleg további kártyákat tartalmaznak, de teljesen új játékelemek (akár kiegészítő táblák) is felbukkannak bennük. A kiegészítők viszont szokás szerint csak angolul elérhetőek, viszont nyelvgyakorlásra jól használhatóak. Ezekről majd egy másik cikkben részletesen is írok, most térjünk vissza az alapjátékhoz.
A játék teljesen kooperatív jellegű, a játékosok a játék ellen játszva együtt nyernek, vagy veszítenek. A csapatmunka nem csak lehetőség, de szükségesség is! Mindenki egy nyomozót irányít, de gyakorlottabb játékosoknak nem gond egyszerre többet is vezetnie. Tapasztalataim szerint négy nyomozóval játszva a legjobb a játék. A résztvevő nyomozók számossága alapján a játék nehézsége skálázódik, viszont hat vagy több nyomozóval gyakorlatilag embererővel, kevés agymunkával le lehet küzdeni mindent, ráadásul sokára jut vissza a kör a játékoshoz, így unalmasabb lehet a játék. Egy vagy két nyomozó pedig egyszerűen elégtelen, elég egy késleltető hatású negatív esemény, és máris kifutnak az időből a játékosok. Mindegyik nyomozó karakterlapjának hátoldalán megtalálható az adott nyomozó háttértörténete is, ezt nem szükséges ismerni/elolvasni a játékhoz, de kétségtelenül hangulatos. Minden nyomozónak hat alaptulajdonsága van, ezek értéke persze nyomozónként más, valamint egyedi képességeikben, és kezdőfelszerelésükben is eltérnek egymástól. A játék, ahogy Lovecraft novelláinak többsége is az 1920-as évek környékén játszódnak (és pl. a szesztilalom hatása is időnként megjelenik a játékban), a karakterek ennek megfelelően néznek ki: orvos, és egyetemi professzor éppúgy akad köztük, mint társasági pillangó, színpadi bűvész, vagy éppenséggel gengszter (utóbbi szakszerűen Tommy gun-nal felszerelve). Hangulatfokozásra kiváló lehet a korszakhoz illő jazz-t betenni háttérzenének, időnként megspékelve némi horrorisztikusabb témájú zenével (pl. a Nox Arcana is kiadott a Cthulhu-mítoszhoz komponált zenét, de a Ragyogás, vagy a Köd zenéje sem rossz).
A hat alaptulajdonság valamelyikére gyakran kell dobnunk, ennek mechanikája roppant egyszerű: annyi darab hatoldalú kockával dobunk, amennyi a tulajdonság értéke, de sokszor kapunk erre a számra egy módosítót is, persze főleg negatívat. Minden 5-ös vagy nagyobb dobás sikernek számít. Általában egy siker elég a szituáció megoldásához, de sokszor az eredmény attól függ, hány sikert dobunk. Jelentősen javítja a nyomozó esélyeit, ha sikerül Áldást szereznie, ilyenkor a 4-es dobások is sikernek számítanak, de Átkozottá is válhat, ekkor pedig csak a hatos dobások számítanak sikernek. Egy megátkozott nyomozóval célszerű kerülni a veszélyt, amíg az Átok el nem múlik, vagy nem sikerül elűzni, különben nagyon könnyen leamortizálódhat.
Mindegyik nyomozónak életerő (Stamina), és épelme (Sanity) jelzői is vannak, ezek fogyása szimbolizálja a nyomozókat ért fizikai és mentális traumákat. Ha egy nyomozónak valamelyik elfogy, akkor a kórházba, vagy az elmegyógyintézetbe kerül, ráadásul tárgyai, és összegyűjtött nyom-jelzői (ezekről később) felét el kell dobnia, ami elég fájó veszteség tud lenni. Még akkor is, ha a nyomozóval folytatni lehet a játékot, ismét harcképessé tenni, és felgyógyítani pénzbe, és időbe kerül, és egyikből sincs túl sok. Ezen kívül bizonyos esetekben a nyomozó véglegesen meghalhat (’devoured’, magyarán felzabálták), de szerencsére egy új nyomozóval a következő körtől tovább folytathatja a játékos a játékot. A mai társasjátékoktól megszokott módon a játékból játékos permanensen nem tud kiesni, ami mindenképpen egy pozitív vonás, de mindezek ellenére is vigyázni kell a nyomozókra, mert az ilyen malőrök miatt a játékot végül könnyen elveszíthetjük.
Ha már itt tartunk, ejtsünk pár szót a Nagy Öregről (Ancient One), aki a nyomozók legfőbb, de mégis sokszor megfoghatatlan ellenfele. Ezek a téren és időn túl létező entitások sokszor emberi ésszel felfoghatatlan létezők, és hatalmuk elég lenne az egész emberiség elsöpréséhez. Szerencsére valamilyen módon mindegyikük korlátozva van hatalmában: időtlen álomba merült, fizikai, vagy dimenzionális gátak, börtönök rabja. A játék során azonban ezek a korlátok elkezdenek ledőlni, az alvó Nagy Öreg pedig ébredezni. Ezzel együtt más dimenziókba, és síkokra vezető térkapuk nyílnak Arkhamban, amelyek végzet-jelzőket (doom token) raknak a Nagy Öreg lapjára. Ha az utolsó ilyen jelző is felkerül, akkor a Nagy Öreg megjelent a mi világunkban. Ekkor egy kétségbeesett utolsó csatával a nyomozók még megpróbálhatják elűzni, de itt már általában kevés esélyük szokott lenni. Az ébredező Nagy Öreg hatalma más módokon is megnyilvánul: egyrészt valamelyik szörny-típust erősítik, másrészt valamilyen egyéb folyamatos negatív hatással sújtják a nyomozókat (pl. Cthulhu rémálmokat küld rájuk, ezért permanensen eggyel kisebb az életerejük és az épelméjük, ha pedig Azatoth megjelenik, akkor nincs lehetőség az utolsó csatára, a nyomozók azonnal vesztettek). A játékban 16 nyomozó, és 8 Nagy Öreg található, plusz rengeteg minden függ a kártyahúzásoktól, tehát elég sok újrajátszásra ad alkalmat a lehetséges kombinációk nagy száma, a kiegészítőkben pedig további nyomozókat, és Nagy Öregeket is találhatunk.
A játék táblája Arkham városát, Lovecraft számos történetének helyszínét ábrázolja. Könyvtártól rendőrőrsig, templomtól étkezdéig, banktól vasútállomásig számos köznapi helyszínt látogathatnak meg a nyomozók, de a novellákban szereplő, hátborzongatóbb helyszínek, mint pl. az elhagyatott, kísértetjárta Boszorkányház, a rémisztő Fekete Barlang, az elmaradhatatlan Temető, és a baljóslatú Lakatlan Sziget is megtalálható a táblán. A nyomozók a sebességüktől függő mértékben képesek haladni, de a megnyíló térkapukból szörnyek is előjönnek, akiket vagy ki kell kerülni, vagy meg kell próbálni legyőzni, ha a nyomozó útjában vannak. Ezek ellen a játékosok fegyvereket szerezhetnek, vagy vásárolhatnak, illetve varázslatokra is szert tehetnek, valamint más hasznos tárgyakhoz és mágiához is hozzájuthatnak, ami segíti őket küldetésükben. A táblán három bolt található, ahol a mindennapi tárgyakon túl varázstárgyak, illetve varázslatok vásárolhatók, a bankban pedig kölcsönt is felvehetnek a pénzszűkében lévő nyomozók, csak győzzék aztán fizetni a részleteket. Ha két nyomozó egy helyen tartózkodik, akkor cserélhetnek is egymással tárgyakat (a varázslatok is tárgynak számítanak) vagy pénzt, amire szükség is van, hogy a játékban megjelenő fenyegetések és krízisek ellen a lehető legjobban felkészült „eseti szakértőt” tudjuk küldeni. A varázslatokról még annyit, hogy használatuk épelme-jelzőbe kerül (a mágia puszta létezése is ellentétes a józan, logikus, racionális világnézettel), és a sikerük tulajdonság-dobástól függ. Természetesen sikertelen varázslás esetén is ki kell fizetnünk az épelme-költséget…
Merüljünk bele egy kicsit a játék menetébe is: a játék körökre, a körök pedig fázisokra oszlanak. Az egyik nyomozó birtokolja az Első Játékos (First Player) jelzőjét, értelemszerűen ő kezdi mindegyik fázisban a tevékenykedést, majd a tőle balra ülő következik, stb. Ha a kör véget ért, akkor az Első Játékos jelző eggyel jobbra vándorol, és az új körben már az így kialakult sorrend az irányadó. Erre tekintettel kell lenni, mert sokszor a sorrend miatt nem tudnak a nyomozók optimálisan cselekedni. A kör fázisai a következők:
-
Fenntartás (Upkeep): ilyenkor főleg a „háztáji teendőkre” kerül sor a nyomozóknál. A tárgyak és varázslatok sokszor egy körben csak egyszer használhatók, és a Fenntartás fázisban kerülnek újra használható állapotba. Másik fontos dolog az ún. fókuszálás. A nyomozó a hat alaptulajdonságainak értékét ilyenkor kicsit módosíthatja, de az egyik növelése csak egy másik rovására történhet. Ezzel a nyomozó jobban felkészülhet a rá váró kihívásokra. Ezen kívül néhány varázslat, vagy egyéb hatás is ebben a fázisban használható, illetve érvényesül (pl. ilyenkor van esély rá, hogy egy átok megszűnik a nyomozón), ezek a megfelelő kártyákon szerepelnek.
-
Mozgás (Movement): ekkor mozoghatnak a nyomozók a táblán, maximum a sebességüknek megfelelő mértékben. Ha szörny áll az útjában (vagy éppenséggel a nyomozóra mozgott a szörny), akkor vagy el kell lopakodnia mellette, vagy harcolnia kell vele. A harc viszont véget vet a nyomozó mozgásának, ráadásul a szörnyek nagy része annyira rémisztő, hogy a harc elején épelme-veszteséget is szenvedhet a nyomozónk. Ha ebbe nem őrült még bele, akkor pedig az életerejét szokták lecsökkenteni a lény sikeres támadásai. A szörnyek ereje széles skálán mozog, az erősebbek bizony komoly taktikai problémák elé tudják állítani a nyomozókat, lévén csak egy jól felszerelt nyomozónak lehet esélye ellenük, és valószínűleg ő sem fogja karcolás nélkül megúszni. Ha viszont a nyomozó legyőz egy szörnyet, akkor a jelzőjét megkapja trófeának, amit később beválthat hasznos dolgokra (pl. pénzre, vagy nyom-jelzőre). A játéknak abszolút nem célja a szörny-hentelés, általában célszerűbb a gyengébbeket lecsapkodni, az erősebbeket pedig kikerülni, de van, hogy nincs más választásunk, mint a harc. Ráadásul, ha hagyjuk elszaporodni a szörnyeket, akkor a városban növekszik a Pánik-szint (Terror level), aminek következtében bezárnak a boltok, és lehetséges szövetségesek (Ally) menekülnek el. Ha olyan helyszínen fejeztük be a mozgást, ahol nyom-jelző található, akkor ezt begyűjthetjük, valamint ismét csak lehetnek olyan hatások, tárgyak, varázslatok, stb., amiket a mozgás-fázisban kell/lehet használni.
-
 Arkham-i találkozások (Arkham Encounters): mindegyik Arkham-i helyszínhez tartozik egy ún. találkozás kártya, ebben a fázisban a nyomozók ezekből húznak, hogy megtudják, mi történt velük. A helyszíntől függően nagyon sokféle esemény létezik, jó és rossz egyaránt, és sokszor tulajdonság-dobás eredményétől függ a kimenetel. Jó néhány helyszín különleges képességgel bír (pl. a fent említett szörny-trófeák beváltása, vagy a gyógyulás lehetősége), ilyenkor dönthetünk, hogy a különleges képességet használjuk, vagy találkozás-kártyát húzunk. Az Arkham-i helyszínek vagy biztonságos, vagy veszélyes kategóriába tartoznak, ezt a helyszínnél található zöld vagy piros színű rombusz jelzi. Kapuk csak a veszélyes helyszíneken nyílhatnak, és a nyitott kapu „felülírja” a helyszínt: az ide lépő nyomozó Arkham-i találkozás helyett átkerül arra a Külső Síkra (Other World), ahová a kapu nyílik. Ha a nyomozó már visszatért a kapuhoz tartozó Külső Síkról, akkor sikeres dobással bezárhatja az oda vezető kaput, ha pedig a bezáráskor öt nyom-jelzőt is elkölt, akkor le is pecsételi a helyszínt. Lepecsételt helyszínen nem nyílhat többé kapu, és ha a nyomozóknak sikerül hat pecsétet elhelyezniük, akkor megnyerték a játékot! A bezárt kapu szintén trófeaként az azt bezáró nyomozóhoz kerül, és a nyomozók úgy is nyerhetnek, ha nincs nyitott kapu a táblán, és összesen van annyi kapu-trófeájuk, ahány nyomozó játszik (de ez elég ritkán jön össze, a hat pecsétes győzelem a leggyakoribb). A fentiekből már nyilvánvaló, hogy miért fontos a nyom-jelzők gyűjtögetése, és megőrzése a pecsételések céljaira, de szorult helyzetben elköltésükkel bónusz kockákat is kaphatunk a dobásunkhoz. A kapuk bezárásának másik hatása, hogy ilyenkor bizonyos szörnyek eltűnnek (azok, amelyeknek a szimbóluma megegyezik a kapu szimbólumával), ezen a módon megszabadulhatunk egy nehezen legyőzhető szörnytől harc nélkül. Szokás szerint bizonyos varázslatok, és egyéb hatások is történhetnek ebben a fázisban.
-
Találkozások a Külső Síkon (Other World Encounters): a nyolc külső síkra az oda nyíló kapukon keresztül lehet eljutni, és ahhoz, hogy bezárhassuk az oda nyíló kaput, előbb fel kell fedeznünk az adott síkot. A Külső Síkokhoz saját találkozás-pakli tartozik, és színkombináció is tartozik hozzá, ami a relatív veszélyességét jelzi: a zöld és kék általában kevésbé zord, mind a sárga, vagy különösen a piros. Azért ne legyenek illúzióink, mindenhol tudnak kemény dolgok történni a nyomozókkal.
-
Mítosz-fázis (Mythos phase): ebben a fázisban nyílhatnak új kapuk, mozoghatnak, illetve megjelenhetnek szörnyek, de új nyom-jelzők is kerülhetnek a táblára, valamint változatos események következnek be (és nem mindegyik rossz, pl. el is tűnhetnek szörnyek). Ezt külön Mítosz-pakli, és a belőle húzott kártyák szabályozzák. Az események között egyszeriek épp úgy lehetnek, mint hosszabb ideig játékban maradó hatások, pl. időjárás-kártyák, amik hatással lehetnek a dobásokra, és a mozgásra, és addig maradnak játékban, amíg egy másik időjárás Mítosz kártya le nem cseréli. Nagyon kellemetlen a pletykák (Rumor) megjelenése: ilyenkor a nyomozóknak bizonyos idejük marad arra, hogy valamilyen áldozat meghozatalával (pl. nyom-jelzők, trófeák, vagy tárgyak eldobása) megállítsanak egy erősen negatív eseményt (pl. hogy onnantól kezdve két Mítosz kártyát kell húzni minden Mítosz-fázisban).
Végezetül következzék a szubjektív véleményem: a játék alapvetően jó, és kellemes, tudom ajánlani mindenkinek, aki egy kicsit már gyakorlottabb a társasjátékok területén –a Monopoly-ról, vagy a Risk-ről azért elég nagy ugrás Arkham Horror-ra váltani, de egy tapasztaltabb játékos segítségével nem vészes. Ami enyhe negatívum, hogy a játékban szereplő szörny-gyilkolás erősen ellentétes a Lovecraft-i hangulattal, és heroikusabb hangvételűvé tudja tenni a játékot, mint a téma megkívánná, még akkor is, ha az erősebb szörnyek azért megizzasztják a játékosokat. Ebből a szempontból a nemrég megjelent Mansions of Madness sokkal jobban hozza a horror-atmoszférát, köszönhetően a jóval kiszámíthatatlanabb harcrendszerének is. A játék másik problémája a kooperatív jellegéből adódik: mivel a játékosok a játék ellen játszanak, a sikerük jórészt a véletlenen múlik. Eleinte a játékosok esélye a sikerre kb. 20%, ami figyelmes, és hibáikból tanuló játékosok esetén játékonként kb. 10%-kal növekszik, ahogy a játékosok kezdik kiismerni a játékot, viszont mindig marad egy elég komoly (20-30%) esély arra, hogy bármit is tesznek a játékosok, veszítenek. Mivel a játék nem intelligens ellenfél, csak komoly szivatásokat tartalmazó kártyákkal tud bekeményíteni a játékosoknak, és ha ezekből kettő-három egymás után bejön, akkor nincs taktika, ami sikerre tudna vezetni. Azért pedig nem feltétlenül akar mindenki 3 órát egy Arkham mellett ülni, hogy a pakli bizonyos keveredése miatt eleve semmi esélye se legyen a győzelemre. Aki nagyon hisz abban, hogy egy jól kigondolt stratégiának győzelemre kell vezetnie, annak emiatt nem feltétlenül ajánlanám a játékot, főleg, hogy nagyon sok múlik a kockadobásokon, és a kártyahúzásokon. Egy jó stratégia azért sokat lendít a sikeresség esélyein, és nélküle még sokkal esélytelenebbek a nyomozók. Érdemes egy kicsit könnyedebb megközelítéssel, egyfajta „Lovecraft-élményként” (copyright by Borbély Fecó) tekinteni a játékra, és nem pusztán stratégiaként: végül is olyan erőkkel szállnak szembe a nyomozók, akiknek az emberiség semmit sem jelentő, eltaposni való rovar, és ennek megfelelően időnként el is tapossák néhány szánalmas pondró minden erőfeszítése ellenére is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Remek ismertető egy remek játékról!
Nagyon tetszett, köszi Papi!