Dűne társasják ismertető

Frank Herbert világhírű Dűne regényét többnyire nem szükséges bemutatni, viszont a belőle készült társasjátékot jóval kevesebben ismerik. Azonban aki szereti a stratégiában, és politikai intrikázásban gazdag játékokat annak mindenképpen érdemes kipróbálnia. A játék kiválóan visszadja a regény ármánykodásokkal, és intrikával teli hangulatát, a Boardgamegeek.com (továbbiakban BGG) tematikai rangsorában is előkelő helyet foglal el. Tapasztalatom szerint a legjobb, ha öt vagy hat játékos vág neki egy Dűne-partinak (a maximális játékosszám egyébként hat), ennél kevesebben is játszható ugyan, de messze nem olyan élvezetes. A Dűne fő vonzereje a hangulatán kívül a játékosok közötti interakciók széles lehetősége, ami kevés játékos esetén nem igazán tud kiteljesedni.

 

 

A játékosok célja természetesen az Arrakis bolygó (más néven a Dűne) feletti uralom megszerzése a városok és sietch-ek elfoglalásával, amihez a nyers katonai erőn kívül diplomáciára, és árulók segítségére is szükségünk lesz. Ezen kívül minden egyes frakciónak egyedi képességei vannak, melyek nagyon eltérő stratégiák követését teszik szükségessé:

• Az Atreidesek erőssége a jövőbe látás. Számos esetben nézhet meg bizonyos kártyákat előre, illetve csatákban előre betekinthet az ellenség haditervébe. Ezeket az információkat természetesen jó pénzért el is adhatja az érdekelteknek...

• A Harkonnenek az ármánykodás mesterei. Sokkal több áruló dolgozik nekik, mint bárki másnak, és több Treachery kártyája lehet (ezekről később).

• A Császárt elit Sardaukar csapatok szolgálják, amelyek dupla erejűnek számítanak csatában, illetve tőle lehet megvásárolni a játékban nagy segítséget nyújtó Treachery kártyákat. Ezért a leggazdagabb frakció szokott lenni.

• A Fremenek a bolygó őslakói. Kiválóan alkalmazkodtak a kegyetlen körülményekhez, túlélik a rettegett Coriolis-viharokat, és képesek a hatalmas férgeket meglovagolva bárhová gyorsan eljutni.

• A Navigátorok ligája szintén gazdag szokott lenni, lévén, hogy ők a bolygóközi közlekedés egyetlen lehetősége. Ezért ha valaki csapatokat szeretne a bolygóra szállítani, akkor a liga borsos árait bizony ki kell fizetnie. A Liga katonailag a leggyengébb frakció, viszont számára az is elég a győzelemhez, ha csak fenntartja a káoszt az Arrakison.

• A Bene Gesserit csoport nővérei tanácsadóként képesek beszivárogni mindenhová, és békés megfigyelőként elkerülhetik a harcot, amíg nem állnak rá készen. Legrettegettebb képességük mégis a Hang, amellyel csatában rákényszeríthetik akaratukat az ellenfélre. Rájuk igaz leginkább, hogy a  győzelemhez szükséges stratégia merőben eltérő bármely más frakció stratégiájától.

Mint a fentebbiekben is látható, a játékosok sokszor egymástól kell, hogy bizonyos szolgáltatásokat megvegyenek. Az egész játékra igaz, hogy komoly szerepet kap a többi játékossal folytatott alkudozás, sőt, akár fenyegetés és zsarolás is, nem beszélve a megállapodások be- vagy be nem tartásáról. Ennek a szabályok tág teret engednek. Eltérően pl a Battlestar: Galactica-tól, ahol a titkosság szigorúan szabályozva van, itt a megszerzett információval bármit kezdhetünk, különösen az Atreides-ek alkalmasak az információ-bróker szerepére. Lehetőség van a többi játékostól elvonulva is tárgyalni valakivel, ám az ilyen megállapodást nem kötelező betartani. Aki esetleg játszott már Diplomacy-t, az pontosan tudja, hogy ez hogy megy, de pl a Trónok Harca társasban is hasonló szituációk fordulnak elő, amikor valaki támogatókat keres egy csatához (aztán vagy talál, vagy csúnyán meglepődik).

A Dűne abban is hasonlít a fentebb említett két játékhoz, hogy egyáltalán nem használ dobókockát, ezért Szerencse Istenasszony átkát nyögő játékosok is bátran belekezdhetnek. Természetesen a szerencsének van szerepe a játékban pl kártyahúzáskor, de az eredmény legtöbbször csak egy körülményt teremt, amit a saját javunkra próbálhatunk fordítani. Ha még ebben sem bízunk, akkor pedig érdemes észben tartani, hogy a játékban minden információt meg lehet szerezni valakitől -és ezzel megint csak visszakanyarodtunk a diplomácia, és az alkudozások szükségességéhez. Introvertált, az emberi érintkezést kerülő játékosoknak a Dűne nem ajánlott, de pl ott van nekik a Race for the Galaxy...

A szövetségi rendszer szintén jó alkalom tárgyalástechnikánk csiszolására. Maximum két játékos léphet szövetségre egymással, és a szövetségesek bizonyos frakcióképességeiket megoszthatják egymással. Pl a Fremenek szövetségesét nem falják fel a homokférgek, vagy a Bene Gesserit segítheti szövetségesét a Hanggal a csatái során. Szövetségeket nem lehet bármikor kötni, vagy felbontani, ezt a homokférgek kiszámíthatatlan megjelenése szabályozza. Ezért egy nagy hatalmú, és/vagy a játékban éppen jól álló potenciális szövetségest többen is körül szoktak udvarolni. Egy, az egymás képességeit jól kihasználó duó hatványozottan képes a győzelemre törni. Ugyanakkor érdemes nagyon jól meggondolni, mit teszünk meg szövetségesünkért, mert nem tudhatjuk, meddig marad meg a lemúr l'amour. Gyakran fordult elő, hogy két szövetségből kilépve az erősebb, jobban álló frakciók (akik nem építették le magukat annyira a közös ügyért) összeszövetkeztek, amit aztán a két gyengébb már kényszerű szövetségben sem tudott megállítani.A Dűne szintén nem ajánlott azoknak, akik rosszul viselik, vagy esetleg személyesnek veszik az ilyenfajta hátbaszúrásokat játékostársaiktól.

Néhány szó a játéktábláról: a tábla a bolygó északi félgömbjét ábrázolja, rajta a városokkal és sietch-ekkel, középen a sarkvidékkel (ez egy mindenki számára használható menedék, itt nem lehet harcolni), valamint sziklás illetve homok borította területekkel. A sarkvidék, a városok és a sziklák megvédenek a vihartól (amely folyamatosan jár körbe a térképen) és a férgektől, viszont a mindennél értékesebb Fűszert csak homokon lehet találni. A Fűszer pénz gyanánt szolgál a játékban, és épp ezért érdemes begyűjteni minél többet (tipikusan a Fremenek a legalkalmasabb begyűjtők, hiszen őket nem eszik meg a férgek és a viharokat is jobban bírják), de vannak, akik ezt másokra hagyják, majd kialkudják/kizsarolják belőlük... A vihar és a férgek egyébiránt elpusztítanak minden csapatot és fűszert, amit csak találnak, illetve a vihar a mozgást is akadályozza, ezért taktikai lehetőségeket is rejt magában. A vihar véletlenszerű távolságot tesz meg minden körben, viszont a Fremenek tudják, hogy mennyit fog haladni legközelebb, tehát felkészülhetnek, vagy éppenséggel eladhatják az információt. A táblán található még a Bene Tleilaxu tank, ami gyakorlatilag a temető. A meghalt egységek és vezéreink újraéleszthetők, de körönként csak korlátozott számban, és persze nem ingyen, tehát ha valaki elherdálja a csapatait, annak jó időbe telhet, amíg újra akkora erőt szed össze, amivel ismét beleszólhat a játék menetébe. Szintén a táblán kapott helyet az egyes játékosok rendelkezésre álló csapatait tartalmazó tartalék-hely, amit az adott frakció hazai bolygója szimbolizál. Innen lehet a bolygóra szállítani a csapatokat, de természetesen ez sincs ingyen -az ilyen szállítások a Navigátorok ligáját gazdagítják.

A játékban két kártyapakli található, ebből az egyik az ú.n. Spice pakli, ami a Fűszer illetve a homokféreg megjelenését szabályozza -utóbbi a szövetségek szempontjából is fontos. Sokkal változatosabb a másik, ú.n. Treachery pakli. Ebben egyrészt a csatákban használható fegyverek és védelmi felszerelések találhatók (ezekről később), másrészt olyan lapok, amikkel a legváltozatosabb módon törhetünk borsot ellenfeleink orra alá, vagy segíthetjük magunkat. Csak néhány példa:

• Viharirányítás: ezt gondolom nem kell ecsetelni...

• Karama: felerősíti az egyik frakcióképességünket, vagy negálja az ellenfélét.

• Truthtrance: kijátszója feltehet valakinek egy igennel vagy nemmel megválaszolható kérdést, amire a célpont köteles őszintén válaszolni. Kreatívan használva ez a lap félelmetes fegyver lehet, illetve információszerzésre is alkalmas.

A Treachery lapokra licitálni kell, és a legmagasabbat licitáló játékosé a lap. A dolog ott válik érdekessé, hogy a lap árát a Császárnak kell átadni (ha a Császár vette meg, akkor ő a banknak fizet), valamint csak az Atreides játékos látja, hogy milyen lap kerül éppen licitre. Tovább fokozza a feszültséget, hogy van öt értéktelen lap is a pakliban...

A licitálások után kerül sor a csapatok szállítására és mozgatására. Előbbiről már esett szó, a felszíni mozgással kapcsolatban csak annyit, hogy meglehetősen lassú, mert csak egy tartománnyal lehet odébb mozogni egy körben, viszont aki a két város (Arrakeen és Carthag) valamelyikét birtokolja, az ornitoptereket is használhat, amikkel három tartománnyit is mozoghat. A felszíni mozgás bajnokai a Fremenek, akik alapból kettőt mozognak, és ha féreg jelenik meg alattuk (bár ez nem túl gyakori), akkor gyakorlatilag bárhová elteleportálhatnak a térképen.

A mozgások lezajlása után kerül sor a csatákra, minden olyan területen, ahol nem baráti csapatok együtt tartózkodnak. A harcrendszerben nincs kockadobás. Mindkét résztvevő egy négy elemből álló haditervet készít: eldönti, hogy a helyszínen lévő csapataiból mennyit küld harcba (ezt egy tárcsán állítja be), választ egy vezért (minden frakciónak van saját vezérkészlete, megint csak nagyon hasonlóan a Trónok Harcához), illetve a Treachery kártyáiból választhat egy támadó és egy védekező eszközt. A terveket egyszerre fedik fel a résztvevők. Először a Treachery lapokat vetik össze: aki ellen olyan fegyvert vetettek be, amire nem tudott kijátszani megfelelő védelmet, annak a vezére meghalt. Előfordulhat kínai döntetlen is, azaz mindkét vezér meghal, vagy akár mindkettő túl is élheti. Ha egy vezér nem halt meg, akkor az ereje hozzáadódik a betárcsázott csapatok erejéhez, ha meghalt, akkor értelemszerűen csak a csapatok ereje számít. A nagyobb erejű fél nyert, ám a nyertes is elveszít annyi csapatot, amennyit harcba küldött! A vesztes még rosszabbul jár, ő ugyanis az összes ott lévő csapatát elveszíti, azokat is, amelyeket nem küldött harcba, ráadásul még a használt Treachery kártyáit is el kell dobnia. Könnyen belátható, hogy egy-két rosszul elsült, vagy nem jól átgondolt csatával nagyon gyorsan le tudja nullázni magát a játékos, ami után jó pár kör inaktivitás lesz osztályrésze. Már volt róla szó, hogy a Tleilaxu tankokból csak lassan (és drágán) csorognak vissza a csapatok a tartalékba, onnan pedig ismét fizetni kell a mohó Navigátoroknak, hogy a felszínre jussanak a csapatok. Épp ezért a harc nagy átgondoltságot igényel, és az sem árt, ha rendelkezünk némi információval ellenfeleink Treachery kártyáit illetően.

A harcrendszert két további dolog szinesíti: az egyik a nukleáris robbanás lehetősége, ami akkor következik be, ha a Lasergun támadó fegyver Shield védelemmel találkozik (aki olvasta a regényt, az tudja, hogy miért van ez). Ilyenkor mindenkinek minden jelenlévő csapata megsemmisül, üresre takarítva az adott területet. Ezzel meg lehet törni az olyan ellenfelet is, aki minden csapatát bezsúfolta egy helyre, csak be kell küldeni egy öngyilkos merénylőt... A másik az árulás lehetősége: minden frakciónál van egy (a Harkonneneknél négy) ellenséges vezér kártyája, aki valójában neki dolgozik. Ha ezt a vezért játsszák ki ellene csatában, akkor az áruló kártyáját felfedve veszteségek nélkül azonnal megnyeri a csatát.

A csaták után a megmaradt csapatok begyűjthetik a Fűszert a térképről, és ilyenkor kell ellenőrizni a győzelmi kondíciókat is. Egyedül három, szövetségben négy várost/sietch-et kell uralni az ötből a győzelemhez, ha ezt senki nem érte el, új kör kezdődik, viharmozgással, Fűszer megjelenéssel, licitálással, stb.

A szabályok kapcsán még megjegyzendő, hogy időnként elég zűrzavarosan vannak leírva, nem mindíg konzisztensek, és elég sok házi szabály is használatban van. Az általam használt szabályrendszert is a neten található variációk egyfajta szintézisével dolgoztam ki, viszont azóta jó pár teszten sikerrel átment. Nem állítom, hogy nem lehet még jobbat csinálni, végül is ízlések és pofonok. A lényeg, hogy ha máshol Dűnézel, akkor érdeklődj alaposan az ott használatban lévő variáció iránt, nehogy kellemetlen meglepetésben legyen részed.

Ha kedvet kaptál a Dűnéhez, és szeretnéd beszerezni, akkor találkozni fogsz a játék egy másik érdekes vonásával: hírhedten nehéz hozzájutni. Az eredeti '79-es Avalon Hill-es kiadás óta nem készült utánnyomás, kivéve egy francia kiadást (ez az ú.n. Descartes edition). Ebay-en vagy a BGG-n időnként 100-120 dollárt is elkérnek egy példányért, ami kissé pofátlan ár, főleg a komponensek minőségét és a grafikát figyelembe véve -aki a Fantasy Flight Games színvonalához van szokva, az valószínűleg sikoltva fog elmenekülni tőle. Persze van, aki szereti az antik stílusú dolgokat, de pl a féreg úgy néz ki a kártyákon, mint egy gyengén felskiccelt pióca. Szerencsére van más megoldás is: köszönhetően a fentebbi állapotoknak  valóságos kis szubkultúra alakult ki a házilag Dűne társast előállítók között, akik új design-nal látják el a kártyákat és a táblát, amit le is lehet tölteni a BGG-ról -aztán elő a nyomtatót, az ollót meg a ragasztót. A csúcs az a fazon, aki egy kör alakú dohányzóasztalba építette bele a táblát, különböző fajtájú és pácolású, formára fűrészelt falapokat használva az egyes tartományokhoz. Eddig persze nem kell elmenni, házilag is lehet barkácsolni, szívesen adok teljes komponens-listát és más tanácsokat annak, aki nekivágna.

Érdemes még szót ejteni a két megjelent kiegészítőről. Az egyik a Spice Harvest, ami egyfajta felvezető játék, és a normál alaphelyzetet változtatja meg a játék eredményétől függően. A másik The Duel névre hallgat, és többek között kanly párbajok lehetőségével egészíti ki a játékot. Mindkét kiegészítő további Treachery kártyákat is tartalmaz. Személyes tapasztalatom nincs a kiegészítőkkel, de a neten olvasható vélemények többsége szerint mindkét kiegészítő az erősen kerülendő kategória. Az amúgy sem rövid játékidőt mindkettő még tovább nyújtja, felesleges bonyolításokat tartalmaznak, amelyek nem igazán adnak pluszt, illetve erősen felborítják a játékegyensúlyt (főleg az új Treachery kártyák). Persze ismét csak ízlések és pofonok. Saját tapasztalatom alapján az alapjáték önmagában is teljesen jó, nem éreztem szükségét további bonyolításnak, és nem volt hiányérzetem sem, hogy „de jó lenne még ezmegez bele”.

Összefoglalva: ha a Dűne hangulatot akarod átélni, és szereted, ha a többi játékossal sokat intrikálhatsz, szövetkezhetsz, vagy akár gonoszul kacagva hátba szúrhatod őket, akkor a Dűne a te játékod. A beszerezhetőségi problémák igazából előnyre is fordulhatnak, tapasztalatból mondom, hogy egy saját kivitelezésű példánnyal játszani egészen különleges érzés. Megéri a fáradtságot, és néhány hosszú téli éjszakát beleölni, teljesen más lesz utána a játékélmény. Amit hátránynak lehet felhozni, az a szokásosnál is kiszámíthatalanabb játékidő. Ha benézik a dolgot a játékosok, akkor lehet, hogy már az első vagy a második körben győz valaki, és egy óra alatt lemegy a játék. Ugyanakkor ha sokat tárgyalnak egymással a játékosok, és/vagy a stratégiai helyzet miatt elhúzódik a játék, akkor igen hosszú is lehet. A mi rekordunk 8 óra, ennek egy másfél percre zanzásított összefoglalója itt megtekinthető: http://www.youtube.com/watch?v=ioYj4u_Ub5s

Természetesen vannak módok a játékidő kordában tartására:

• a szokásos 15 kör helyett csak 10 vagy 12 körös játék

• rögzíteni az alkudozásra fordítható időt (pl max 10 perc körönként)

• fix hosszúságú ideig játszani (pl kezdéstől számított négy óra, amikor lejár, azt a kört még befejezik, utána a legtöbb várost birtokló frakció/szövetség győz)

• vagy bármi más, amit a csapat kitalál, a lényeg, hogy előre meg kell egyezni benne

Sok szerencsét, különösen annak, aki belevág egy saját példány elkészítésébe, és ne feledjétek: The Spice must flow!

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.